Tegnap este sikerült annnnnnyit járatni az agyam az esküvőn, hogy éjszaka cserébe olyat rémálmodtam, hogy kétszer ébredtem fel belőle :D
Végigéltem a polgári szertartást úgy, hogy minnnnnnnnden szarul sült el. Eleve, a Lurdy Házban voltunk valamiért. A vendégek egyharmada jött el, mindenki késett. Teljesen össze-vissza káoszban voltak a székek. Mindenki a leghátsóbb helyekre kezdett leülni. Én a menyasszoyi ruhámban rohangáltam helyrerángatni a népet, közben megszólalt a zene (ami teljesen más volt, mint amit szerettem volna) és mutogatták, hogy menjek oda előre mert már kezdődik a szertartás. Többször megakadt a szertartás, az emberek nem viselkedtek, vadidegenek sétálgattak be a terembe nagy zajt csapva. A zenét valaki össze-vissza léptetgette. Az anyakönyvvezető bénázott, nem egyeztetett velünk előre, hanem ott akarta megnézni a tanúk személyi igazolványát meg lakcímkártyáját. A tanúk viszont beültek a tömeg közepébe. A gyűrű ocsmánysárga szééééles aranygyűrű volt. A családom baromira elkésett. Én meg tökre kiakadtam, hogy ennyi volt, készültem hónapokig és pár perc alatt minden a lehető legszarabbul alakul, de odahajoltam Fincshez és mondtam neki ott a pódiumon, hogy "Figyeld meg, hogy ez egy kib@szott álom lesz...". A szertartás után az emberek elővettek pezsgőket a kabátjukból, és elkezdték spriccelni meg inni az üvegből, én meg járkáltam körbe és téptem ki a kezükből és vittem a kukákhoz a plázában :D
Ezzzztahülyeséget!
Na de ebből még - még mindig álomban maradva - felébredtem és megnyugodtam, hogy álom volt, majd megláttam az occcccsmány gyűrűt a kezemen... És akkor tényleg felébredtem. Vagyis nagyon remélem, hogy nem csak egy harmadik réteg álom az, hogy leírom a blogba, hogy milyen kis hülyeség :))
Szegény fejem.... Megtelt a memória.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése