Pénteki találka

Tegnapra ígértem, de most van hozzá időm és hangulatom, hogy megírjam, szorri :)

Nnnaszóval!

Találkoztunk pénteken Ildivel, beszélgettünk kb. egy órát. Nagyon kedves, figyelmes, és teljes mértékben mentes attól az általa "módosult tudatállapotnak" hívott kórtól, ami a menyasszonyokat el tudja ragadni :D Látni rajta azt is, hogy magabiztos és határozott is tud lenni, így nyugodt szívvel bíznék rá bármit. ...és fogok is!

Átbeszéltük a kérdőívére adott válaszainkat, javasolta, hogy legyen ceremóniamester, mert ekkora létszámnál veszélyes, hogy szétesik az egész, ha nincs, aki összerántsa az embereket. Javasolni fog néhány embert, hátha tetszik valaki. Azt is mondta, hogy akit én kérdeztem meg korábban lányt, ő viszonylag drágán dolgozik az átlaghoz képest, ezt észrevettem :D

Aaaaztán kiderült, hogy ismeri annak a hotelnak a rendezvényszervezőjét, amit kinéztünk elsődleges hely-tervként. Kér tőlük árajánlatot több dátumra (így meglátjuk, hogy például külön kedvezmény van-e pénteken az utószezonon felül), és felkeres még két másik helyet, összehasonlítási alapnak.

Aztán ha megvan a hely, ki kell tűzni az időpontot és utána jöhet a többi.

A Polgárúri Jenő Hivatalba' legkorábban a tervezett dátumot egy évvel megelőzően lehet szándékunkat bejelenteni, úgyhogy eléggé időben vagyunk, mert még 2-3 hét van addig :)

Aztán a helyszín alapján tudjuk majd felmérni, hogy milyen dekorra van szükség meg lehetőség, hogyan tudjuk a szertartást lebonyolítani stb.

Ildi azt mondta, hogy ő úgy tudja, hogy ha anyakönyvvezető jön ki szombaton, akkor már nem kell külön "papírozni" hivatali időben a tanúkkal, de ezt majd megkérdezem az illetékes anyakönyvvezetőktől is.

Egyébként ma reggel mondtam FincsÚrnak, hogy "Kezdődik...", mert már ezzel álmodtam, és ott ültem egy asztalnál az esküvő első napján - merthogy első este csak a szűkebb családdal ültük meg az eseményt és másnapra terveztünk nagyobb bulit, csakhogy elszabadult a pokol és elmulattuk a másnapra szánt összeg egy részét is - a menyasszonyi ruhámban, és osztottam-szoroztam papíron, hogy hogyan tudunk költségeket csökkenteni vagy kit húzzunk le a vendéglistáról ahhoz, hogy beleférjünk a pénzbe. Hjajjj szegény agysejtejim...! :)

Instant romantika

Ma reggel Fincs támadást indított a könnycsatornáim ellen, mert betette azt a számot, amire majd lassúzni szeretnék Vele az esküvőn,  és elkapott a fürdőszobában egy ölelésre.

Szerencsém, hogy nem voltam kifestve....

Erről meg eszembe jutott, hogy kell majd valami megoldás a sminkre, hogy ne bőgjem el azonnal :D

Ma van az a fantasztikus nap, amikor találkozunk Ildivel, nagyon izgatott vagyok!  Juhhhhúúú! Holnap jelentkezem a beszámolóval :)

Hoszabbítás

Azért kussoltam az elmúlt napokban, mert sajna nem jött össze a múlt pénteki találka, ddddde erre a péntekre tűztük ki a másik időpontot, úgyhogy remélhetőleg hétvégére sokkal okosabb leszek. Meg is írom majd jól.

Annyival már  most is okosabb vagyok, hogy ha meglesz az időpont, akkor kapok Szabitól fotós ajánlásokat, hogy kihez lenne érdemes fordulnom. Úgyhogy azt  mihamarabb ki kell tűzni.

Közben a drága Anyósok is belevágtak a kombinálásba, még nem sikerült átadnom azt a vágyunkat, hogy mi hadd döntsük el, hogy mi hogy, hol legyen, mert már arról volt szó, hogy milyen sok koszorúslányom lesz, találnunk kel olcsó helyet, és hogy felesleges dolgokra ne költsünk... :)
(Itt kitöröltem egy kisebb gyógyszer-elgurulást :D)

Mi pedig apróságok után szimatolunk, gondolkodunk, hogy a meghívót hogyan készítsük, milyen formátumban stb.

Ha beszéltünk Ildivel pénteken és jutottunk valamire, akkor megrendelek egy-két alapanyagot, pl. az aprócska ajándékokhoz a cuccot, és elkezdem a gyártást, juhhhúúúúúúúúúúúú! :)
Tavaly ilyenkor a karácsonyi kreatívkodáson járt az eszem, idén még romantikusabb elfoglaltságom lesz :)

"DÍ ÁJ VÁJ" dekorászijón - avagy kézzel készített dekoranyagok

Elkezdtem gyűjteni olyan ötleteket, amikből dekoranyagok születhetnek viszonylag egyszerűen.
Ezzel Anyukámat is le tudom foglalni meg magamat is, meg mindenkit, aki szívesen segítene valamiben, de még nem tudja, hogyan.

Arra gondoltam, hogy ha többen összegyűlnek, akik segítenének önszántukból, akkor leszervezek egy-egy dekoros alkotódélutánt, ahol borozgatás vagy teázgatás vagy filmnézés mellett vagdossuk a sz@rokat :D (olyan csudacsajosan tudok fogalmazni, néha magamba is belehabarodom, hogy hogy lehetek ekkora tündérálom)

...és akkor ha tudnánk sok-sok szép dolgot alkotni, akkor még személyesebb lehetne az esküvő, benne lenne a csí és a készülődés során felhalmozott szeretet, és elég lenne virágokkal feldobni az összképet.

Persze csak úgy lesz érdemes még-még-még újabb projekteket elindítanom, ha haladni is tudok velük és/vagy segítségem lesz, mert a jelképes kis emlék-ajándékunk is kézzel fog készülni, de azt én magam szeretném egyesével.

Fincs pedig arra állt rá, hogy úgynevezett "side-activity"-ket keressen, vagyis olyan kisebb elfoglaltságokat, amivel kicsit interaktívabbá válhat egy esküvő és nem annyi az egész, hogy ülsz, zabálsz és ha eleget ittál, táncolsz.

Amikor ezt mondta, mondat közepén ráborultam a vállára egy nagy maciöleléssel, hogy szavak nélkül mondjam el, hogy végtelenül imádom, hogy foglalkozik ezzel szabadidejében <3 Teljesen jogosan háborodott fel, amikor az esküvőszervezős kérdőívben azt írtam, hogy túl sok lenne a fejbentartandó, ha egyedül csinálnáM. Mert nem egyedül csinálom. És ez valóban így van...

Potenciális megmentőnk és érzelmi elcsöppenés

Említettem ugye, hogy írtam azon vendégünknek, aki esküvőszervező.

Vissza is írt nagyon aranyosan, hogy pont jön hozzánk péntek délután, és pont úgy jön, ahogy én is végzek, és FincsÚr is pont fél órával később, de ide tud érni, úgyhogy pénteken beszélünk!

Kaptunk egy kis beadandó házi feladatot előzetesen, egy kérdőívet kellett kitöltenünk, és Fincs irtózatosan cuki volt és együtt kitöltöttük, és olyan jó érzés volt! Szépen összekuckóztunk és megválaszolgattuk a kérdéseket, mit tudunk, mit szeretnénk, hogyan, hány emberrel.

A legkedvencebb kérdésem az volt, hogy milyen stílusú esküvőt szeretnénk, írjunk pár szót, hogy mi jellemzi leginkább a vágyainkat. És ahogy mondtam a szavakat, hogy "Egyszerű, családias, szeretetteljes", Fincs azzal az arccal bólogatott, amivel néha még a térdére is rácsap, hogy a szájából vettem ki a szót. "Mindenki érezze jól magát"-mondta. És én olyan büszke voltam.

Elképesztő, hogy azon dolgozunk, AHOGY a felesége leszek, mert ez már nem kérdés, hogy az leszek-e.

Érdekérvényesítési és konfliktuskezelési mesterkurzus

Azt hiszem, ez a projekt jó kis edzőpálya a magamfajta mimózáknak, mert alapvetően nem erősségem az érdekérvényesítés - ha a sajátomról van szó -, de ennek tényleg olyannak kell lennie majd, amilyet MI szeretnénk.

...csak hát a drága, imádott Őseinknek is vannak ábrándjai, ők is álmodoztak róla, hogy milyen lesz az esküvőnk, és biztos vagyok benne, hogy sok pontban eltér ettől az, amit mi szeretnénk (vagy épp nem szeretnénk).

Tegnap például Anutám hangjában hallottam egy kis csalódottságot, hogy a ruhám nem bérelt királylányruha lesz, mert ő azt remélte, hogy majd jöhet velem próbálgatni, és hogy a ruhám bérlését ők állják. Ez egyrészt csudacuki, tényleg, másrészt ez egy olyan dolog, amit biztosnak érezve, az ötletbe beleszeretve találtam ki és mondtam el, erre már hallom, ahogy görbül le a szája.

És ez csak egy icipici finomság, de annyi minden van még, hogy én felkötöm a gatyám, hogy mindenkit kiegyensúlyozottan tudjak majd emlékeztetni arra, hogy első reakciója az volt, hogy ránk bízza, és úgy legyen, ahogy szeretnénk :)))

Ruhálom

Van nekünk egy úgynevezett "debreceni Nagyink", fedőnevén DEBR, aki ipari mennyiségben gyártja a kötött és horgolt termékeket.

Van nekünk egy jövő októberi időpont-tervezetünk, amikor lehet még jó idő, de már csalókán tud csípni is.

Van nekem egy esküvői lehúzás-undorom a 150.000 forintos bérlési lehetőségekkel és társaikkal.

Van egy elképzelésem a ruhámról.

Van több mint egy év a tervezett időpontig.

Nos.

Arra gondoltam, hogy kombinálom a kellemeset a hasznossal, és felkérem DEBR-t, hogy horgolja meg a ruhámat.

Említettem az ötletet a leendő anyósomnak, akinek felcsillant a szeme, hogy "az nem lenne semmi hallod", majd DEBR hívta is, úgyhogy meg is futottam ezt a kört.

A beszélgetés körülbelül így zajlott:

- Szóval azt szeretném kérdezni, hogy van-e kedved egy nagy projektbe belevágni?
- Őőő, mire gondolsz?
- Arra gondoltam, hogy megkérlek, horgold meg a menyasszonyi ruhámat.
- ........................
- Haló!  (itt a szobában ülő hallgatóközönség felvisított a röhögéstől :D)
- Őőő és van már elképzelésed?
- Elképzelésem az van, de nem akarok belemenni, csak akkor, ha van hozzá kedved.
- Mikorra kellene?
- Jövő októberre.
- ..... HAHHHHHAHAHAHAA! Addig szerintem elkészül! Azt hittem, idén októberre gondolsz. Na akkor majd együtt elmegyünk fonalat nézni, mert van, aminél 5 deka X méter, de van, aminél 5 deka csak Y méter, és mint azt bizonyára tudod, a horgoláshoz kétszer annyi fonal kell, mint kötéshez, és akkor majd együtt beszerezzük és .....  

....És már mondta... Szerintem már most tudja fél Debrecen, hogy ez lesz a feladat :))

Nem tudom, hogy költséghatékonyabb megoldás-e a szükséges fonalmennyiséget beszerezni, de egy kalkulációt megér... És milyen szép lenne!

* * * * * * * * * * * * *

Másik a menyecskeruha.
Teljesen tisztában vagyok vele, hogy pirosat szokás, de mivel nem szeretek pirosat hordani és a dekor is EGYÉRTELMŰ, hogy lilás lesz, köszönöm szépen, de kihagyom a valaha volt népi hagyományt, és én inkább lilában leszek.

Ezt is elmeséltem Marinak, úgyhogy mikor másfél órával később csörgött a telefon és Kati (Mari húga) kereste FincsÚrt, teljesen biztos voltam benne, hogy ő már kitalált nekem valamit :D
...és így is lett!
Vázolta ugyanis, hogy náluk az üzemben (bőrcuccokat készítenek) rengeteg féle anyag van, sokféle szabás szerint tudnak sokféle ruhát készíteni, és szívesen vállalnák, hogy ők megcsinálják nekem a ruhámat.

Eleve úgy gondoltam, hogy nem fogok a menyecskeruhára 20.000 Forintot költeni, nem fogok név szerint menyecske ruhát venni, mert az alapértelmezetten drágább, lövök valami csinike "bóti" koktél- vagy alkalmi ruhát max. 10.000 forintért.

De ha Katiékat is "le tudom kötni" egy feladattal, amit szívesen megcsinálnak és még ruhám is lesz belőle, hát hülye leszek elutasítani :)))

Belecsapás a közepébe

Juhéj, eljött az idő, nekiültünk hétvégén!
Gyanúsan gyorsan haladtunk ketten a tervezéssel, kinéztünk helyet, megoldásokat hozzá, összeszedtük a leendő vendéglistát, becsült költségvetést - és bepánikoltam.
Egyrészt, a korábban vázolt parám beigazolódott, nem fér be mindenki a vendéglistába, húzni kell, sokat. ...HA ott leszünk, amit kinéztünk. Ott 146 fő a max. létszám és ehhez kellene sokat húzni ...érzitek, ugye...

Ha sokan leszünk, eszméletlen összeg jön össze, le se merem írni. Az elején még volt egy apróság, amit extraként szerettem volna, azt pikk-pakk kihúztam a költségvetésből. Becsült összegeket írtunk, valamit túlbecsülve, és attól tartok, hogy valamit még alábecsülve. Nem akarunk pillangóröptetést meg galamberegetést, tűzijátékot, lovaskocsizást, limuzint stb., pár dolog van, amire más talán azt mondhatná, hogy felesleges sokat költeni, de mi hiszünk benne:

• egy fantasztikus fotós (a Pillanartból szeretnénk valakit, majd megkérdezem Petrilla Szabit, hogy kit ajánlana, mert Őt nyilván vendégként hívnám inkább)
• egy esküvőszervező, aki segít lebonyolítani a napot, hogy aznap ne engem hívogasson meg inzultáljon mindenki, és aki segíts a legjobb lehetőségeket megtalálni, mert ha rajtunk múlik, az első elfogadhatóra rábólintanánk. Nem szeretnénk vőfélyt és a vendégeink közül sem stresszelnénk senkit azzal, hogy munkát bízunk rá, kivéve pl. Mártit, a fodrászomat, akit vérig sértettem volna akkor is, ha nem őt kérem fel, meg akkor is, ha nem hívom meg :D
• ha Budapesten leszünk, néhány vidéki rokonunknak biztosítanánk szállást is, ha pedig vidéken, mindenkinek 
• ha nehezebben megközelíthető helyen lennénk, segítenénk a hazajutásban
• a sok-sok gyereknek készülnénk valami elfoglaltsággal, hogy ne unják sz@rrá magukat egy helyszínen egész este

...a többi költség pedig amúgy is felmerül és az sem alacsony.

Sok időnk van jövő októberig, hogy kreatív megoldásokkal megoldjunk néhány dolgot alacsony(abb) kiadásokkal, de akkor folyamatosan készülni is kell rá.

Azáltal, hogy minden probléma és ötlet és gondolat és kérdés egyszerre árasztotta el a fejemet, úgy besokkolódtam, hogy Drágaszágom jogosan kifejezte aggodalmát, hogy ha ilyen leszek egy évig, az nem lesz jó :D Ezt persze én sem szeretném, ezért összerántottam egy válságstábot magamnak, hogy felkanalazzanak és tanácsokkal lássanak el vagy beszámoljanak a saját tapasztalataikról, illetve írtam a munkahelyi vendégkörből egy esküvőszervezőnek, hogy megérdeklődjem, hogyan és mennyiért segítene nekem. 

Jaaaa, merthogy rátaláltam egy szimpatikus ceremóniamesterre, aki felkeltette az érdeklődésem, mert a nap lebonyolításában is segít, illetve a szertartást is levezeti. Írtam neki, hogy megkérdezzem, hogy mit hogy, és egy hatalmas sóhajtással nyugtáztam, hogy az is biztos már, hogy őket nem fogjuk felkérni, mert a becsült összeg kétszeresénél is többet kértek volna. Minden bizonnyal megéri az árát az, amit csinálnak, de az amúgy is szemkigúvasztó költségvetésbe nem fér bele ilyen összeg.

Az ugyanis továbbra sem érthető számomra, hogy hogy van ez a polgári házasságkötés, ha hétvégén és nem hivatalban szeretnénk. Ezt írta a leány: "Mivel 2014 óta megszűnt az anyakönyv intézménye, így a házasulandó pároknak mindenképp be kell menni hivatali ügyintézésre, ahol akár aznap, de egyszerűség kedvéért inkább pár nappal korábban ti összeházasodtok, és aznap egy szimbolikus szertartásotok lesz " 
Nem szeretnék másik nap házasodni, mint ahogy az esküvőt tartjuk. Mindenképp a helyszínre kell kihívni az anyakönyvvezetőt, mert nincs az a házasságkötő terem, ahova beférnénk mindannyian. Ha szombaton kihívunk egy anyakönyvvezetőt, ő tudja szombati (az)napon hitelesíteni az esküvőt? Ha péntek délután esküszünk, akkor még aznap lesz a házasságkötésünk dátuma? Ha megoldható, hogy elkerüljük az "a gyűrű egy végtelen vonal, nincs eleje, nincs vége, az örök összetartozást jelképezi" meg az "ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan" típusú gépies szöveget, akkor tudunk "olcsóért" hivatali házasságot kötni és mellette egy épkézláb szertartást szervezni a nagyközönségnek? De akkor meg nem gáz ez az egész? 

...Na, hát azt hiszem, sikerült érzékeltetni azt az elmeállapotot, amiben a hétvégét töltöttem.

Most már jobban vagyok, felfogtam, hogy nem jövő hétre kell kitalálnom mindent, hanem jövő októberre, addig még rengeteg idő van. .....Hiszem azt most.... :))

A násznépről

Még nem döntöttünk a vendéglistáról, inkább azt fogalmazgattam meg magamnak, hogy MILYEN násznépet kívánnék megvendégelni.

Nagyon szeretném tudni kitalálni azt a kommunikációt, amivel sikerül megszűrnöm a leendő vendégeket kizárólagosan olyanokra, akiknek van kedve velünk ünnepelni aznap. Szeretném, ha úgy lennénk együtt, hogy mindenki örül annak, hogy ott van és hogy mi együtt vagyunk.

Ez a csúnyább, de talán érthetőbb megfogalmazásban úgy néz ki, hogy nem akarom, hogy olyanok jöjjenek el, akik kényszernek érzik és otthon nyekeregnek, hogy "el kell jönni", meg olyanokkal, akiket visszavet, hogy eddig nem volt alkalmuk megismerni FincsÚr't (vagy engem).

Ha valakit lehúz a párja, ne hívja el, ha valaki ki nem állhatja az esküvőket, maradjon ki, és aki csak azt látja az egészben, hogy ez mekkora kiadás, az messze kerüljön el minket a Nagy Napon - ennyi lenne :D

Álomvilágomban önkéntes alapon várjuk a meghívottak visszajelzését, gondolkodási időt hagyva és megfelelően felbuzdítva mindenkit, hogy aki jön, annak jó lesz, aki meg nem jönne, az nyugodtan otthon maradhat, még hálás is leszek érte, hogy nem rám haragszik, amiért rá is gondoltam, hogy velünk legyen egy számunkra nagyon fontos momentumnál.

...Csak egyelőre nem hiszem, hogy ez kivitelezhető :)

Mi leszünk a Fencsák

... merthogy felveszem a Fencsák vezetéknevet.

Szüleim megajándékoztak két keresztnévvel, így a Fencsákné Csipai Bettina Veronika aláírást kellene használnom hivatalosan, hát azt köszönöm szépen, nem kívánom.

A kereszteneveimből viszont nem akarok leadni, mert azokat a szüleim választották nekem, ajándékba kaptam őket.

Így modernizálódom is, egy család leszünk, és megmaradnak a szüleim is a nevemben. Így ideologizáltam meg a választásom.

Mindenki megértését előre is köszönöm,

a leendő Mrs. Fencsák

Ősz van! :)

Az eljegyzés után abban maradtunk, hogy őszig még bőven van minek örömködni, nyaralunk, satöbbi, s aztán nekiállunk a tervezésnek.

Terrrrrmészetesen én csaltam időközben, mert egy menyasszonynak senki ne mondja meg, hogy ne ábrándozzon :D

Időközben szeptember hónappal hivatalosan is ősz lett, úgyhogy ki is tűztem az első feladatot a Vőlegényemnek: írja össze, hogy kik jutnak eszébe mint lehetséges násznép. Írjunk össze mindenkit, aki csak eszünkbe jut és szívesen látnánk, illene meghívni stb., aztán ebből kell majd szűkítenünk.

Egyelőre számomra kivitelezhetetlennek tűnik a szűk létszámú esküvő.
Ennek az az oka, hogy a jó égnek hála terebélyes családunk van és sok-sok barátunk.

Szigorúan szűk család az én olvasatomban:
Szülők, Nagyszülő(k), Testvérek, Oldalbordák: sógorok, sógornők, Gyerekek

B: 11  Z: 5 Össz: 16

Tágabb család:
Nagynénik, nagybácsik, unokatesók

B: ~58  Z: ~15 Össz: ~73

...és itt már meg is bukott az egész, mert barátokról még szó sem volt, és az egész kiegyensúlyozatlan. Mert ha limitáljuk a vendéglétszámot egy valós természetes számban, akkor valakiket szórni kell. Nyilván ideális lenne következetesnek lenni, emiatt van a stressz: Z tágabb családjában vannak olyanok, akikkel olyan gyakran tartják a kapcsolatot, mint én a szűk családommal. Az én unokatesóim közül néhány viszont közelebb áll hozzám lelkiekben, mint az Ő unokatesói. Ha viszont már elhívom néhány unokatesómat, hogy tegyem meg, hogy nem hívom el az összeset?

Plusz, mivel nem lesz templomi szertartás, csak polgári, és még azt sem tudjuk, hogy Polgárúri Jenő Hivatalban vagy a "helyszínen" tartjuk a szertartást, nem tudni, hogy tudunk-e okoskodni azzal, hogy valakit csak a szertartásra hívunk el, valakit meg az ünneplésre.

És az ünneplés az vacsorával egybekötött vagy külön vacsorás-külön bulis sztori lesz?
....és már jön is a pánik, hogy ez mekkora projekt :)

No, hát ebbe fogunk belevágni a napokban :)) Izgalmas!

A nulladik lépés

Az első bejegyzést annak szentelném, hogy felemlegetem, hogy hogyan jött képbe az esküvő :)

"Varázslatos dolog történt: Menyasszonnyá varázsoltak!

Az úgy volt, hogy június 23-án, csütörtökön volt a 3. évfordulónk.

Nos, hát nem ekkor történt :)

Az évforduló utáni napokra kaptunk mind a ketten szabadságot, és beterveztünk egy soproni hosszú hétvégét a "hűség városába", úgyhogy több barátnőm is azon pörgött, hogy nagyon izgulnak, hogy mi lesz az évfordulón meg a hétvégén.

Julcsi hétfőn akadt ki teljes meghatódottságig, Zsófisszal meg kedden rágtuk át alaposan a KöKi teraszán, hogy szerintem miért nem lesz most semmi, mindenesetre mindkét lány kérte, hogy "esemény után" értesítsem ASAP.

Elbúcsúztam Zsófitól, és pont elértem egy vonatot, úgyhogy már a vonatról írtam Fincsnek, hogy úton vagyok. Közben felhívtam Borsót, beértem Zuglóba, és ahogy elindultam haza, mondtam Borsónak, hogy jön szembe velem a Drágaszág, úgyhogy letettük. (Máskor is előfordult, hogy kijött elém, de jellemzően olyankor, amikor még volt ideje összekészülődni, tehát ha pl. úgy írtam neki, hogy 5 perc múlva jön a vonat, de most mégsem lepődtem meg, hogy ilyen gyorsan haptákba vágta magát.)

Hazafelé az egyik kiülős helynél megkérdeztem, hogy volna-e kedve meginni valamit, mert nekem nagyon lett volna, és kis gondolkodás után mondta, hogy van, de otthon van rozébor és bubis víz, úgyhogy otthon is megihatjuk azt a valamit. Nekem ez teljesen oké volt, úgyhogy hazacsattogtunk, én meg hazaérkezvén nekiindultam, hogy akkor megyek a konyhába. Erre megszólalt, hogy még várjak, mert szeretne valamit mutatni. Két dolog ugrott be a fejembe ugyanazon pillanatban:

A) MOST lesz AZ.
Ez nem egy különleges megérzés volt, hanem egy ideje állandó reakció azokban az esetekben, amikor hozzám szólt, szólított, mutatni akart valamit, jelen volt - tehát minden második percben.
B) Megint vett valami fotós sz@rt.

Ez sem különleges és földtől elrugaszkodott gondolat volt, mert előszeretettel mutatja meg az új szerzeményeit abban a pillanatban, mikor belépek az ajtón.

...Aztán megláttam a fényképezőgépet felturbózva vakuval, úgyhogy egyértelművé vált, hogy a "B" nyert.

Erre közölte, hogy írt nekem egy verset és felolvasná.

Ez volt az a momentum, amikor eldőlt. Bekapcsoltam az "itt és most" üzemmódot, és végighallgattam a verset, ami egyszerre volt gyönyörű és figyelmes, személyes, vicces - tökéletes.

Az utolsó sorát A Kérdés jelentette, elővette a gyűrűt, én igent bőgtem - majd előkapta a gondosan bekészített fényképezőgépet és elkészült az igen előnyös, de őszintén boldog profi szelfink :D

Aztán persze megittuk azt a néhány pohárka rozét :)))))

Hát így lett nekem Vőlegényem, és így lettem én egy örömmámorban úszó, nagyon boldog Menyasszony :) "