A nulladik lépés

Az első bejegyzést annak szentelném, hogy felemlegetem, hogy hogyan jött képbe az esküvő :)

"Varázslatos dolog történt: Menyasszonnyá varázsoltak!

Az úgy volt, hogy június 23-án, csütörtökön volt a 3. évfordulónk.

Nos, hát nem ekkor történt :)

Az évforduló utáni napokra kaptunk mind a ketten szabadságot, és beterveztünk egy soproni hosszú hétvégét a "hűség városába", úgyhogy több barátnőm is azon pörgött, hogy nagyon izgulnak, hogy mi lesz az évfordulón meg a hétvégén.

Julcsi hétfőn akadt ki teljes meghatódottságig, Zsófisszal meg kedden rágtuk át alaposan a KöKi teraszán, hogy szerintem miért nem lesz most semmi, mindenesetre mindkét lány kérte, hogy "esemény után" értesítsem ASAP.

Elbúcsúztam Zsófitól, és pont elértem egy vonatot, úgyhogy már a vonatról írtam Fincsnek, hogy úton vagyok. Közben felhívtam Borsót, beértem Zuglóba, és ahogy elindultam haza, mondtam Borsónak, hogy jön szembe velem a Drágaszág, úgyhogy letettük. (Máskor is előfordult, hogy kijött elém, de jellemzően olyankor, amikor még volt ideje összekészülődni, tehát ha pl. úgy írtam neki, hogy 5 perc múlva jön a vonat, de most mégsem lepődtem meg, hogy ilyen gyorsan haptákba vágta magát.)

Hazafelé az egyik kiülős helynél megkérdeztem, hogy volna-e kedve meginni valamit, mert nekem nagyon lett volna, és kis gondolkodás után mondta, hogy van, de otthon van rozébor és bubis víz, úgyhogy otthon is megihatjuk azt a valamit. Nekem ez teljesen oké volt, úgyhogy hazacsattogtunk, én meg hazaérkezvén nekiindultam, hogy akkor megyek a konyhába. Erre megszólalt, hogy még várjak, mert szeretne valamit mutatni. Két dolog ugrott be a fejembe ugyanazon pillanatban:

A) MOST lesz AZ.
Ez nem egy különleges megérzés volt, hanem egy ideje állandó reakció azokban az esetekben, amikor hozzám szólt, szólított, mutatni akart valamit, jelen volt - tehát minden második percben.
B) Megint vett valami fotós sz@rt.

Ez sem különleges és földtől elrugaszkodott gondolat volt, mert előszeretettel mutatja meg az új szerzeményeit abban a pillanatban, mikor belépek az ajtón.

...Aztán megláttam a fényképezőgépet felturbózva vakuval, úgyhogy egyértelművé vált, hogy a "B" nyert.

Erre közölte, hogy írt nekem egy verset és felolvasná.

Ez volt az a momentum, amikor eldőlt. Bekapcsoltam az "itt és most" üzemmódot, és végighallgattam a verset, ami egyszerre volt gyönyörű és figyelmes, személyes, vicces - tökéletes.

Az utolsó sorát A Kérdés jelentette, elővette a gyűrűt, én igent bőgtem - majd előkapta a gondosan bekészített fényképezőgépet és elkészült az igen előnyös, de őszintén boldog profi szelfink :D

Aztán persze megittuk azt a néhány pohárka rozét :)))))

Hát így lett nekem Vőlegényem, és így lettem én egy örömmámorban úszó, nagyon boldog Menyasszony :) "