Ruhálom

Van nekünk egy úgynevezett "debreceni Nagyink", fedőnevén DEBR, aki ipari mennyiségben gyártja a kötött és horgolt termékeket.

Van nekünk egy jövő októberi időpont-tervezetünk, amikor lehet még jó idő, de már csalókán tud csípni is.

Van nekem egy esküvői lehúzás-undorom a 150.000 forintos bérlési lehetőségekkel és társaikkal.

Van egy elképzelésem a ruhámról.

Van több mint egy év a tervezett időpontig.

Nos.

Arra gondoltam, hogy kombinálom a kellemeset a hasznossal, és felkérem DEBR-t, hogy horgolja meg a ruhámat.

Említettem az ötletet a leendő anyósomnak, akinek felcsillant a szeme, hogy "az nem lenne semmi hallod", majd DEBR hívta is, úgyhogy meg is futottam ezt a kört.

A beszélgetés körülbelül így zajlott:

- Szóval azt szeretném kérdezni, hogy van-e kedved egy nagy projektbe belevágni?
- Őőő, mire gondolsz?
- Arra gondoltam, hogy megkérlek, horgold meg a menyasszonyi ruhámat.
- ........................
- Haló!  (itt a szobában ülő hallgatóközönség felvisított a röhögéstől :D)
- Őőő és van már elképzelésed?
- Elképzelésem az van, de nem akarok belemenni, csak akkor, ha van hozzá kedved.
- Mikorra kellene?
- Jövő októberre.
- ..... HAHHHHHAHAHAHAA! Addig szerintem elkészül! Azt hittem, idén októberre gondolsz. Na akkor majd együtt elmegyünk fonalat nézni, mert van, aminél 5 deka X méter, de van, aminél 5 deka csak Y méter, és mint azt bizonyára tudod, a horgoláshoz kétszer annyi fonal kell, mint kötéshez, és akkor majd együtt beszerezzük és .....  

....És már mondta... Szerintem már most tudja fél Debrecen, hogy ez lesz a feladat :))

Nem tudom, hogy költséghatékonyabb megoldás-e a szükséges fonalmennyiséget beszerezni, de egy kalkulációt megér... És milyen szép lenne!

* * * * * * * * * * * * *

Másik a menyecskeruha.
Teljesen tisztában vagyok vele, hogy pirosat szokás, de mivel nem szeretek pirosat hordani és a dekor is EGYÉRTELMŰ, hogy lilás lesz, köszönöm szépen, de kihagyom a valaha volt népi hagyományt, és én inkább lilában leszek.

Ezt is elmeséltem Marinak, úgyhogy mikor másfél órával később csörgött a telefon és Kati (Mari húga) kereste FincsÚrt, teljesen biztos voltam benne, hogy ő már kitalált nekem valamit :D
...és így is lett!
Vázolta ugyanis, hogy náluk az üzemben (bőrcuccokat készítenek) rengeteg féle anyag van, sokféle szabás szerint tudnak sokféle ruhát készíteni, és szívesen vállalnák, hogy ők megcsinálják nekem a ruhámat.

Eleve úgy gondoltam, hogy nem fogok a menyecskeruhára 20.000 Forintot költeni, nem fogok név szerint menyecske ruhát venni, mert az alapértelmezetten drágább, lövök valami csinike "bóti" koktél- vagy alkalmi ruhát max. 10.000 forintért.

De ha Katiékat is "le tudom kötni" egy feladattal, amit szívesen megcsinálnak és még ruhám is lesz belőle, hát hülye leszek elutasítani :)))