Pénteki találka

Tegnapra ígértem, de most van hozzá időm és hangulatom, hogy megírjam, szorri :)

Nnnaszóval!

Találkoztunk pénteken Ildivel, beszélgettünk kb. egy órát. Nagyon kedves, figyelmes, és teljes mértékben mentes attól az általa "módosult tudatállapotnak" hívott kórtól, ami a menyasszonyokat el tudja ragadni :D Látni rajta azt is, hogy magabiztos és határozott is tud lenni, így nyugodt szívvel bíznék rá bármit. ...és fogok is!

Átbeszéltük a kérdőívére adott válaszainkat, javasolta, hogy legyen ceremóniamester, mert ekkora létszámnál veszélyes, hogy szétesik az egész, ha nincs, aki összerántsa az embereket. Javasolni fog néhány embert, hátha tetszik valaki. Azt is mondta, hogy akit én kérdeztem meg korábban lányt, ő viszonylag drágán dolgozik az átlaghoz képest, ezt észrevettem :D

Aaaaztán kiderült, hogy ismeri annak a hotelnak a rendezvényszervezőjét, amit kinéztünk elsődleges hely-tervként. Kér tőlük árajánlatot több dátumra (így meglátjuk, hogy például külön kedvezmény van-e pénteken az utószezonon felül), és felkeres még két másik helyet, összehasonlítási alapnak.

Aztán ha megvan a hely, ki kell tűzni az időpontot és utána jöhet a többi.

A Polgárúri Jenő Hivatalba' legkorábban a tervezett dátumot egy évvel megelőzően lehet szándékunkat bejelenteni, úgyhogy eléggé időben vagyunk, mert még 2-3 hét van addig :)

Aztán a helyszín alapján tudjuk majd felmérni, hogy milyen dekorra van szükség meg lehetőség, hogyan tudjuk a szertartást lebonyolítani stb.

Ildi azt mondta, hogy ő úgy tudja, hogy ha anyakönyvvezető jön ki szombaton, akkor már nem kell külön "papírozni" hivatali időben a tanúkkal, de ezt majd megkérdezem az illetékes anyakönyvvezetőktől is.

Egyébként ma reggel mondtam FincsÚrnak, hogy "Kezdődik...", mert már ezzel álmodtam, és ott ültem egy asztalnál az esküvő első napján - merthogy első este csak a szűkebb családdal ültük meg az eseményt és másnapra terveztünk nagyobb bulit, csakhogy elszabadult a pokol és elmulattuk a másnapra szánt összeg egy részét is - a menyasszonyi ruhámban, és osztottam-szoroztam papíron, hogy hogyan tudunk költségeket csökkenteni vagy kit húzzunk le a vendéglistáról ahhoz, hogy beleférjünk a pénzbe. Hjajjj szegény agysejtejim...! :)

Instant romantika

Ma reggel Fincs támadást indított a könnycsatornáim ellen, mert betette azt a számot, amire majd lassúzni szeretnék Vele az esküvőn,  és elkapott a fürdőszobában egy ölelésre.

Szerencsém, hogy nem voltam kifestve....

Erről meg eszembe jutott, hogy kell majd valami megoldás a sminkre, hogy ne bőgjem el azonnal :D

Ma van az a fantasztikus nap, amikor találkozunk Ildivel, nagyon izgatott vagyok!  Juhhhhúúú! Holnap jelentkezem a beszámolóval :)

Hoszabbítás

Azért kussoltam az elmúlt napokban, mert sajna nem jött össze a múlt pénteki találka, ddddde erre a péntekre tűztük ki a másik időpontot, úgyhogy remélhetőleg hétvégére sokkal okosabb leszek. Meg is írom majd jól.

Annyival már  most is okosabb vagyok, hogy ha meglesz az időpont, akkor kapok Szabitól fotós ajánlásokat, hogy kihez lenne érdemes fordulnom. Úgyhogy azt  mihamarabb ki kell tűzni.

Közben a drága Anyósok is belevágtak a kombinálásba, még nem sikerült átadnom azt a vágyunkat, hogy mi hadd döntsük el, hogy mi hogy, hol legyen, mert már arról volt szó, hogy milyen sok koszorúslányom lesz, találnunk kel olcsó helyet, és hogy felesleges dolgokra ne költsünk... :)
(Itt kitöröltem egy kisebb gyógyszer-elgurulást :D)

Mi pedig apróságok után szimatolunk, gondolkodunk, hogy a meghívót hogyan készítsük, milyen formátumban stb.

Ha beszéltünk Ildivel pénteken és jutottunk valamire, akkor megrendelek egy-két alapanyagot, pl. az aprócska ajándékokhoz a cuccot, és elkezdem a gyártást, juhhhúúúúúúúúúúúú! :)
Tavaly ilyenkor a karácsonyi kreatívkodáson járt az eszem, idén még romantikusabb elfoglaltságom lesz :)

"DÍ ÁJ VÁJ" dekorászijón - avagy kézzel készített dekoranyagok

Elkezdtem gyűjteni olyan ötleteket, amikből dekoranyagok születhetnek viszonylag egyszerűen.
Ezzel Anyukámat is le tudom foglalni meg magamat is, meg mindenkit, aki szívesen segítene valamiben, de még nem tudja, hogyan.

Arra gondoltam, hogy ha többen összegyűlnek, akik segítenének önszántukból, akkor leszervezek egy-egy dekoros alkotódélutánt, ahol borozgatás vagy teázgatás vagy filmnézés mellett vagdossuk a sz@rokat :D (olyan csudacsajosan tudok fogalmazni, néha magamba is belehabarodom, hogy hogy lehetek ekkora tündérálom)

...és akkor ha tudnánk sok-sok szép dolgot alkotni, akkor még személyesebb lehetne az esküvő, benne lenne a csí és a készülődés során felhalmozott szeretet, és elég lenne virágokkal feldobni az összképet.

Persze csak úgy lesz érdemes még-még-még újabb projekteket elindítanom, ha haladni is tudok velük és/vagy segítségem lesz, mert a jelképes kis emlék-ajándékunk is kézzel fog készülni, de azt én magam szeretném egyesével.

Fincs pedig arra állt rá, hogy úgynevezett "side-activity"-ket keressen, vagyis olyan kisebb elfoglaltságokat, amivel kicsit interaktívabbá válhat egy esküvő és nem annyi az egész, hogy ülsz, zabálsz és ha eleget ittál, táncolsz.

Amikor ezt mondta, mondat közepén ráborultam a vállára egy nagy maciöleléssel, hogy szavak nélkül mondjam el, hogy végtelenül imádom, hogy foglalkozik ezzel szabadidejében <3 Teljesen jogosan háborodott fel, amikor az esküvőszervezős kérdőívben azt írtam, hogy túl sok lenne a fejbentartandó, ha egyedül csinálnáM. Mert nem egyedül csinálom. És ez valóban így van...

Potenciális megmentőnk és érzelmi elcsöppenés

Említettem ugye, hogy írtam azon vendégünknek, aki esküvőszervező.

Vissza is írt nagyon aranyosan, hogy pont jön hozzánk péntek délután, és pont úgy jön, ahogy én is végzek, és FincsÚr is pont fél órával később, de ide tud érni, úgyhogy pénteken beszélünk!

Kaptunk egy kis beadandó házi feladatot előzetesen, egy kérdőívet kellett kitöltenünk, és Fincs irtózatosan cuki volt és együtt kitöltöttük, és olyan jó érzés volt! Szépen összekuckóztunk és megválaszolgattuk a kérdéseket, mit tudunk, mit szeretnénk, hogyan, hány emberrel.

A legkedvencebb kérdésem az volt, hogy milyen stílusú esküvőt szeretnénk, írjunk pár szót, hogy mi jellemzi leginkább a vágyainkat. És ahogy mondtam a szavakat, hogy "Egyszerű, családias, szeretetteljes", Fincs azzal az arccal bólogatott, amivel néha még a térdére is rácsap, hogy a szájából vettem ki a szót. "Mindenki érezze jól magát"-mondta. És én olyan büszke voltam.

Elképesztő, hogy azon dolgozunk, AHOGY a felesége leszek, mert ez már nem kérdés, hogy az leszek-e.

Érdekérvényesítési és konfliktuskezelési mesterkurzus

Azt hiszem, ez a projekt jó kis edzőpálya a magamfajta mimózáknak, mert alapvetően nem erősségem az érdekérvényesítés - ha a sajátomról van szó -, de ennek tényleg olyannak kell lennie majd, amilyet MI szeretnénk.

...csak hát a drága, imádott Őseinknek is vannak ábrándjai, ők is álmodoztak róla, hogy milyen lesz az esküvőnk, és biztos vagyok benne, hogy sok pontban eltér ettől az, amit mi szeretnénk (vagy épp nem szeretnénk).

Tegnap például Anutám hangjában hallottam egy kis csalódottságot, hogy a ruhám nem bérelt királylányruha lesz, mert ő azt remélte, hogy majd jöhet velem próbálgatni, és hogy a ruhám bérlését ők állják. Ez egyrészt csudacuki, tényleg, másrészt ez egy olyan dolog, amit biztosnak érezve, az ötletbe beleszeretve találtam ki és mondtam el, erre már hallom, ahogy görbül le a szája.

És ez csak egy icipici finomság, de annyi minden van még, hogy én felkötöm a gatyám, hogy mindenkit kiegyensúlyozottan tudjak majd emlékeztetni arra, hogy első reakciója az volt, hogy ránk bízza, és úgy legyen, ahogy szeretnénk :)))

Ruhálom

Van nekünk egy úgynevezett "debreceni Nagyink", fedőnevén DEBR, aki ipari mennyiségben gyártja a kötött és horgolt termékeket.

Van nekünk egy jövő októberi időpont-tervezetünk, amikor lehet még jó idő, de már csalókán tud csípni is.

Van nekem egy esküvői lehúzás-undorom a 150.000 forintos bérlési lehetőségekkel és társaikkal.

Van egy elképzelésem a ruhámról.

Van több mint egy év a tervezett időpontig.

Nos.

Arra gondoltam, hogy kombinálom a kellemeset a hasznossal, és felkérem DEBR-t, hogy horgolja meg a ruhámat.

Említettem az ötletet a leendő anyósomnak, akinek felcsillant a szeme, hogy "az nem lenne semmi hallod", majd DEBR hívta is, úgyhogy meg is futottam ezt a kört.

A beszélgetés körülbelül így zajlott:

- Szóval azt szeretném kérdezni, hogy van-e kedved egy nagy projektbe belevágni?
- Őőő, mire gondolsz?
- Arra gondoltam, hogy megkérlek, horgold meg a menyasszonyi ruhámat.
- ........................
- Haló!  (itt a szobában ülő hallgatóközönség felvisított a röhögéstől :D)
- Őőő és van már elképzelésed?
- Elképzelésem az van, de nem akarok belemenni, csak akkor, ha van hozzá kedved.
- Mikorra kellene?
- Jövő októberre.
- ..... HAHHHHHAHAHAHAA! Addig szerintem elkészül! Azt hittem, idén októberre gondolsz. Na akkor majd együtt elmegyünk fonalat nézni, mert van, aminél 5 deka X méter, de van, aminél 5 deka csak Y méter, és mint azt bizonyára tudod, a horgoláshoz kétszer annyi fonal kell, mint kötéshez, és akkor majd együtt beszerezzük és .....  

....És már mondta... Szerintem már most tudja fél Debrecen, hogy ez lesz a feladat :))

Nem tudom, hogy költséghatékonyabb megoldás-e a szükséges fonalmennyiséget beszerezni, de egy kalkulációt megér... És milyen szép lenne!

* * * * * * * * * * * * *

Másik a menyecskeruha.
Teljesen tisztában vagyok vele, hogy pirosat szokás, de mivel nem szeretek pirosat hordani és a dekor is EGYÉRTELMŰ, hogy lilás lesz, köszönöm szépen, de kihagyom a valaha volt népi hagyományt, és én inkább lilában leszek.

Ezt is elmeséltem Marinak, úgyhogy mikor másfél órával később csörgött a telefon és Kati (Mari húga) kereste FincsÚrt, teljesen biztos voltam benne, hogy ő már kitalált nekem valamit :D
...és így is lett!
Vázolta ugyanis, hogy náluk az üzemben (bőrcuccokat készítenek) rengeteg féle anyag van, sokféle szabás szerint tudnak sokféle ruhát készíteni, és szívesen vállalnák, hogy ők megcsinálják nekem a ruhámat.

Eleve úgy gondoltam, hogy nem fogok a menyecskeruhára 20.000 Forintot költeni, nem fogok név szerint menyecske ruhát venni, mert az alapértelmezetten drágább, lövök valami csinike "bóti" koktél- vagy alkalmi ruhát max. 10.000 forintért.

De ha Katiékat is "le tudom kötni" egy feladattal, amit szívesen megcsinálnak és még ruhám is lesz belőle, hát hülye leszek elutasítani :)))